Interjú Labidi Marouane-nal
2017-05-31 19:00 - Az interjút készítette: Friesz Zsolt
Ezen a héten a DAC 34 éves tunéziai származású kapusával, Labidi Marouane-nal beszélgettem. Ő a csapat mindig jókedvű és barátságos tagja. Szimpatikus személyiségének köszönhetően a csapat egyik kedvence. Marouane kétgyermekes apuka, a privát életben Mosonmagyaróváron gyógyászati menedzserként, nemzetközi szinten pedig sportmenedzserként dolgozik, kihasználva angol, francia, német és arab nyelvtudását.
- Mikor kezdtél a labarúgással foglalkozni?
- 1990 óta focizom. Tunéziában kezdtem játszani a szülővárosomban Tunisban a Club Sportif chiminos csapatánál.
- Mindig kapus poszton játszottál?
- Igen, számomra ez az ideális poszt.
- Látsz különbséget a tunéziai és magyar labdarúgás között?
- Igen, van különbség. Míg a tunéziai labdarúgásban inkább az erő dominál, addig a magyar foci valamivel technikásabb
- Hogyan kerültél Magyarországra?
- Feleségem egy magyar lány, aki tanulóként jött Tunéziába. Ott ismertem meg őt és szerelem lett belőle és ott is házasodtunk össze. Aztán eltelt néhány év és átköltöztünk Magyarországra. Már egy jó ideje tunéziai-magyar kettős állampolgár vagyok.
- Miután Magyarországra jöttél, hol folytattad a labdarúgó-karriered?
- Székesfehérváron kezdtem, majd utána jó néhány helyen játszottam Fejér megyében. Aztán átköltöztünk Győrbe, ahol jelenleg is élek. A DAC előtt megfordultam Csornán, Abdán valamint az MTE-nél is Mosonmagyaróváron. A határ közelsége miatt Ausztriában is szerencsét próbáltam, az SC Wienerbergnél játszottam.
- Aztán jött a nagy szerelem, a DAC... Mielőtt ide igazoltál volna, voltak információid a DAC-ról?
- Természetesen. Már korábban is szerettem volna a DAC-hoz jönni. Az Integrál-DAC időszakban, amikor a klub még az NB II-ben játszott, sokat tettem azért, hogy ide kerülhessek. Pechemre, mire sikerült volna megállapodnom a klubbal, tönkrement. Persze nem vesztettem el a reményt, hogy valamikor még játszhatok itt. Számomra optimális választásnak tűnt mindig. A kisfiam is Győrben focizik, és számomra sokat jelent az, hogy a DAC egy igazán nagy múltú klub.
- 2014 szeptemberében az álomból végül valóság lett: a Wienerberg SC-től a DAC-hoz igazoltál. Milyen közösségbe csöppentél?
- Nagyon boldog voltam. A közösség nagyon jó volt és attól még boldogabb voltam, hogy együtt focizhattam Korsós Györggyel is, aki ekkor a klub labdarúgója volt. Nagyon jó volt az a két év, amit akkor a klubnál eltöltöttem. Jó volt a közösség, összetartó csapatban futballozhattam.
- 2016 nyarának elején aztán történt valami...
- Igen, a klub szezonzáró vacsoráján az akkori tulajdonos, Héger úr olyan bejelentést tett, amely DAC egy korszakának végét jelentette. Amit akkor ott éreztem, nehéz leírni: megszakadt a szívem. Kész helyzet elé állítottak minket, és gyakorlatilag közölték velünk, hogy vége mindennek. Mivel minden arra utalt, hogy tényleg nem lesz folytatás, fél évre eligazoltam Lipótra. Aztán 2017-ben a téli szünetben újra megkeresett a már újjá alakult klub vezetése és én jöttem azonnal.
- Ugyanabba a közösségbe jöttél vissza, mint ahonnan fél éve elmentél?
- Mondhatni igen. A tulajdonos változott, az edző változott, de a játékosok egy jó részét már ismertem, illetve a klubban tevékenykedő szakemberek sem voltak ismeretlenek.
- Most milyen a közösség a csapaton belül?
- Nagyon jó, itt tényleg mindenki egymásért, a csapatért játszik. Igazi egyéniségek vannak közöttünk. Tóth Dani és Jäkl Tóni mindig jó példát mutatnak és Kancsó Józsi képességei példaértékűek. Ami az edzőt illeti: Kóbor mester nagyon jó edző, kemény de ugyanakkor vicces, sikerült neki mind egyes játékossal jó kapcsolatot kialakítani.
- Szerinted mire lehet képes a jövőben ez a csapat?
- Némi erősítéssel a megye I-ig biztosan el tudunk jutni. El kell jutnunk, mert a DAC hírnevéhez nem méltó, hogy a megye III-ban kell játszania. Nem itt van a helye, és ezt az idei eredményeink is mutatják. Én abban is reménykedem, hogy előbb-utóbb a csapat találni fog olyan támogatókat is, akik hozzásegíthetik az egyesületet komolyabb célok eléréséhez is. Remélhetően idővel a város is meg fogja érteni, hogy egy ilyen nagy múltú csapat nem tűnhet el sohasem a város sportéletéből.
- Amit téged illet, hosszabb távra tervezel a DAC-nál?
- Igen, nem szeretnék eligazolni máshova. Ebben a városban élek és a klubnál megtaláltam mindent, ami a futballal kapcsolatban nekem fontos. A közösség nagyon jó, a csapatszellem kiváló. Nagyon-nagyon remélem, hogy ez a társaság sokáig együtt marad.
- Úgy legyen! Köszönöm az interjút.
- Szívesen.
